Nyilván a fenti címsor szerkesztőségünk krédója, carrarai márványlapba birkakörömmel gravírozva ott áll e felirat irodaházunk lábtörlője helyén. De hogy a szerkesztőségi borszállítónk, a Varga Pincészet e tételmondatot oly magasra emeli, ahogy a mi Varga Peti bátyánk, arra mi se számítottunk (pedig ugye a Trash-sel mindig egyeztetik a médiamegjelenéseket, hisz mi csináljuk a Varga-nedűknek a legjobb reklámot!)

Szóval készült ez az interjú a 24.hu nevű libsibolsi portálon, a balatoni kakát mindig támadó Mázsár Tomika tollából, és egyszerűen nem tudjuk, mit emeljünk ki belőle. Azért akad pár gyöngyszem, mit gyöngy, Koh-i-Noor-i fényű diamond!

"Minden jelentős társadalomnak az volt az egyik legfontosabb feladata, hogy az állampolgárok egészséges folyadékpótlását biztosítsa. A betegségek régen általában az ivóvízzel terjedtek." - Erre már csak a klasszik alkesz szentencia jöhet: ne igyál vizet, nem marad a halaknak! Azért kifejti később, a víz amúgy is arzénos, meg legyen már alkohol az ember vérében...

"Nemcsak az alkoholtól érezheti magát az ember rosszul, hanem például a túl zsíros, nehéz ételektől, megterhelő étkezésektől is. El lehetne tiltani akkor az evéstől is az embert." - Na, ebbe kössél bele, te Márki-Zay lelkületű hópihe!!!! Jöjjön egy kiváló kérdés-válasz pár:

"- Nem gondolja, hogy a napi 1–2 liter bor nagyon nagy mennyiség?
- Nem. Több, mint ezer éven keresztül ez volt az európai ember normál napi alkoholbevitele."

Miután a vodkát tűrő belaruszokról és az akadozó orvostudományról értekezik (mindenhez is ért a pincész úr!), megtudjuk: "Nincsen állandó mennyiség, de nagyjából fél liter bort iszom meg naponta."

Ez se rossz, tudván, hogy a magyar társadalom mennyire felnőtt (nédda Tibi, ott a Sorosmigráns!), és az ország mindig szembe megy mindenkivel az autópályán (ld. a két világháborút): "Egy társadalmat csak felnőttként szabad kezelni. Magyarországon ebben a kérdésben nem kezelik felnőttként az embereket, és ez nagyon nagy hiba. Ráadásul észre kellene venni, hogy szembe megyünk az autópályán."

Mindenesetre Varga úr kijelöli a határokat, nem kellenek a kis csicska pincészetek, akik itt bort kóstolgatnak. Nagyüzem kell, borgyár, de csak néhány, koncentráció, monopoltőke, kisfszm. A legszebb a cikk vége, a megjelenő hirdetéssel: