Mindenki szívta már a fogát azon, mekkora szopó végigaraszolni a 71-es egyes szakaszain csúcsidőszakban (néha azon kívül is). Az M7-estől Akarattyáig, Fűzfőtől Tihanyig, Edericstől Keszthelyig simán belefuthatunk egy-egy nagy dugóba. De nem ez a fő oka, hogy miért kéne már egy alagutat fúrni a parttal párhuzamos forgalomnak 70 km hosszan.

Hanem a 71-es fos állapota.Vannak ezt szimbolizáló elegáns, nagymúltú kátyúk, mit kátyúk, kátyúrendszerek a főúton, emlékeink szerint egykor Szepezd volt az egyik legerősebb versenyző, de mára ott normalizálódott a helyzet. Az egyik örökös kedvencünk, valamint a hazai útfenntartás igazi jelképe egy autónyi hosszúságú, és fél autónyi szélességű darab Örvényes határában. Csodálatosan zenélnek rajta a kerekek, mivel azt az ősi trükköt alkalmazza a közútkezelő, hogy valami gagyi minőségű aszfalttal évről évre betömi a legmélyebb szakaszokat. Ettől a sekélyebb kátyúk megmaradnak, de dimbes-dombos marad az úttest.

Ha a csárdából elviteles halászlevet kértünk, ne a kocsiban együk ezen a szakaszon, mert a zsíros lé a fecskére freccsen.