Államtitkár úr valószínűleg közbeszerzést nyerhetett (nem ő persze, hanem a sógora fiának az egyéni vállalkozása fog megépíteni 45 kilométer 2x3 sávos sztrádát úgy, hogy tapasztalata annyi, hogy felhúzott egy disznóólat a jászkarafaszántói alpolgármesternek), és úgy érezte, övéje a világ. El is ment mulatni Tihanyba, zabálni egy ízeset, cigánypecsenyét, desszertnek csülökpörkölttel, folyjon a szaft a jó magyar bajuszról a pufidzsekire, mert azt hordani kell 70 fokban is, alatta a zakóval, inggel, nyakkendővel. 

A zabálás után jó öblös böfögések és fingások, dicséret a kosztnak ("Gyuszikám, hinnye, elég kókány vagy te, de ez a cigópecske, ez csibészes vót, maj' monnom a Leőrincnak!"), majd irány a kikötő, vitorlázni kell. Persze államtitkár úr csak beül, vagy beemelik daruval, és a csicska matrózpulyák elirányítgatják a hajót. Ha nem megy elég gyorsan, hát kirúgatja őket, menjen az ilyen nyikhaj az írországi Londonba mosogatni. No, de a lényeg, hogy visszatérve a hajózásból odamegy a sofőrrel az Audihoz, hát nem kerékbilincs és mikulás-csomag a szélvédőn?

És akkor lehet tippelni, melyik része reális a fenti tanmesének.