213 fős szerkesztőségünk már az első hírfuvallatokra imaláncot indított a füredi görög faluért, hisz mégis csak ez az északi part válasza a Petőfi sétányra, annyi élmény köt minket ide, hogy nem hagyhatjuk szétbszni az egész kócerájt. Züllött előéletünk okán a Jóisten nem könyörült, Bókának nevezett pörölye le fog csapni a Zakinthoszt idéző tájra, mi meg serceghetünk magunkban, mint a feketére sütött szalonna a rostlapon.

Munkatársaink személyes sztorijai következnek erről a megrázó erejű, a nemzet szívcsakrájának is tekinthető helyről, amit hamarosan a dózergolyó fog megrázni:

• Verjem bele már, bzdmg, mér kell legórni az egészet, mekkorákat hánytunk már itt a Karesszal, emlékszel Karesz, amikor pisálás közben rókáztál a szökőkútba, tesó? (M. Pista, tördelőszerkesztő)
• Emlékszem. (D. Károly, grafikus)
• Egyszer a csajokkal akkorát pakoltunk a baszatáskába itt, hogy a Jucinak azt hittük, megeredt a teje, pedig csak a szájából ráfolyt ouzo volt az! (M. Rebeka, újságíró-gyakornok)
• Sose felejtem el a pillanatot, amikor az én Violámmal kiléptünk a műintézmény míves kapuján a Rigoletto után, együtt dúdoltuk a kisföldalattihoz sétálva a.... ja, nem ide... (G.-K. Emil, olvasószerkesztő)
• Krisz Rudi koncertje örök emlék, micsoda pacsirta az a fiú, hogy énekelte, hogy "keresem a szót, hogy elmondjam, milyen amikor a szívem dobban", hát azt az egész Sun City imádta, gyerekek, tesókáim, ott kellett volna lenni, tényleg, a csajok üvöltötték a dalszöveget, Karesz meg lehányta a cipőjét egy széken ülve, igaz Karesz? (W. Fernando, lapunk brazíliai tudósítója)
• Igaz. (D. Károly, grafikus).

Szerkesztőségünk a bontás befejezése után Lölő kempingjében emlékezik majd meg erről a remek helyről. Kérjük, mindenki csak egy szál fekete tulipánt hozzon, amit belebszunk a Balatonba, a Molotovokat most hagyjátok otthon!

(Kép innen)