Érezni némi eufemizmust abban, amit az itt linkelt Facebook-posztban ír a Szerző, miszerint

Hévízen akkora kátyú alakult ki, hogy előbukkant a római kori út.

Az legalábbis látható, hogy a kopóréteg alatti réteg alatti réteg egy makadámút. Hogy mennyire római, azt ki-ki döntse el, mindenesetre az hót fix, hogy utoljára a rómaiak építettek használható utakat a Kárpát-medencében (az osztrákokat nem számolom most ide). Mindenesetre reméljük, hogy ahogy a 71-es gigakátyúját, úgy ezt is betömik, mivel megírta a Balaton Trash!

Már szinte lemondtunk erről a rovatról, annyira krv minőségi lett a magyar könnyűzene, amikor megérkezett Szerkesztőségünkbe a Sonline adott napi lapszáma ezzel a gyöngyszemmel:

Münchenig elhallatszik az új Balaton dal

Léteznek a világban durva dolgok, mint a rohingja népirtás, Trump fejszőre, Cicciolina és a ló története, de ez a cikk talán mindegyiken túltesz. Az a címből, de legalább az első bekezdésből látszik, hogy a megyei lapoknál már tényleg egy traktorgumi és egy szúette, korhadó keresztgerenda szellemi szintjén író emberek dolgoznak (SOROS!!!!). 

No de ne menjünk el a hír főszereplője, a Münchenben óvonőként dolgozó Sághy Kata (alias KataShagok!!!) művésznő mellett sem. Énekhanghoz nem értünk, abban nem hallani kivetnivalót, a szövegen és a klipen viszont látszik, hogy egy országimázsos kampányhoz jól passzoló liftzene született, hátha a Turisztikai Ügynökség lecsap majd rá. Mielőtt meghallgatjuk a cuki kis dalt, a Sonline vonatkozó anyagának zárósorait idetennénk, Pulitzer- és Soma-díjat érdemel egyszerre:

A fiatal zenész már újabb két dalon dolgozik. Tervei szerint egyik slágere az RMB és a Hip-Hop stílust ötvözné és hallható lenne a fuvola hangja is. Ettől várhatóan lírikus hangvételű lenne az alkotás.

Hiába bodorodnak az esőfellegek, mi, akiknek saját lakóparkjuk és lexuszuk van a tónál, mindannyian tudjuk, ez a nyár, bzdmg. Nincs mese, el kell kezdeni szétinjekciózni a tricepszet, új napszemafort shopizni, finomhangolni a szilikondudát, aztán mehet a rozéfröccs a tihanyi naplementében. De ne felejtsük el a fő kiegészítőt, főleg ha hímek vagyunk (bár nőstény egyedeken is sűrűn látni, nemi egyenjogiság, ugye):

a felhajtott galléros, ingnyakú oligarchapólót!

Na mármost nem véletlen, hogy a Leglátogatottabb Közösségi Oldal elémpakolta az alábbi hirdetést, ugyebár ingatlanban utazom (telket zsarolok ki csóró parti önkormányzatoktól, kibszm a nádast a gcb, aztán mehet a 3 darab 5 emeletes apartmanház közvetlen vízparttal). Na szóval egy ilyen póló, lehetőleg ügetős-labdátütős-lovasos logóval alapfelszereltség, mint a lexuszban a tempomat, ebbe' szoktam a füredi koktélbárokban stírölni a nyersanyagot, aztán amelyiknek muslinca megy a szemébe, azt kacsintásnak veszem, megyünk is fel az apartmanba 10 percen belül. Na mindegy, ezt a pólót vegyétek, csírák, és olyan sikeresek lesztek, mint én (kép alatt szavazás!)

Szóval voks:

Ha egyszer Balatonfüred környékére esz titeket a fene, érdemes a BMW-terepjárók és luxuséttermek városát az Aszófő felőli úton megközelíteni (el fog még jönni az idő, hogy a prolikat csak itt engedik be Füredre, hogy szolgálják az urakat). Ahogy elhagyjuk a pecató környékét és felkapaszkodunk a dombra, lenyűgöző látvány tárul elénk:

egy csatamező.

Fürednek ez a széle egy merő pusztulat, pláne a téli fényekben, lombok nélküli magányos fákkal, minimál növényzettel. Nem tudjuk pontosan, hogy a Gyűrűk Ura utolsó csatáját, a Trónok Harca sárkánytámadást követő vidékét vagy épp valami konkrétabb, első világháborús ütközet maradványait akarták-e megalkotni (oké, az utolsó gyanús, emlékév volt), de a végeredmény lélegzetelállító.

Az embert már az útszélen heverő traktorgumi és a távoli sitthalmok is megfogják, de a kontraszt facsarja igazán össze a hasnyálmirigyünket: a távolban csillogó Balaton szépsége, és az előttünk elterülő táj fantasztikus zordsága űzi egymást a szemünk előtt. Itt nincs remény, hunyorítva látjuk Verdun védőit, ahogy előbújnak egy salakhalom mögül, lesve, jön-e a boche valamerről. Érezzük a gáztámadások szúrós szagát, tapintjuk a rozsdás bajonetteket, beleremegünk a srapnelek detonációjába.

Aztán egyszer csak feleszmélünk, és rájövünk, ez nem csatatér, ez a Balaton egyik önjelölt fővárosának a balkáni pereme.

A magyarság nagy szerencséjére a Balaton mellett is létezik futball, nem is akármilyen. A Siófok több szezont is lehúzott az NB1-ben, a Füred az NB2-t is megjárta, és az alsóbb osztályokról se szabad megfeledkezni. Itt bőségesen lehet köpni a szotyolahéjat, lehet ócsárolni a vak bíró sporit, lehet krvanyázni, bzmgozni stbstb.

A Balaton-felvidék egyik legacélosabb egyesülete a Balatonszepezd ÖSC, ami a megye háromban tolja az ipart, nem is akárhogy. E poszt írásakor az MTD Hungária Megyei III. osztály Dél csoportjában a középmezőnyben, a 7. helyen állnak.

De nem is ezért írunk róluk, hanem mert a majdnem 400 követővel rendelkező Facebook-oldaluk az (ön)irónia és humor olyan magas szintjét érte el, hogy nem lehet mellette elmenni. A legutóbbi elbukott mérkőzésüket a (tabellán pont előttük álló) Nemesgulács-Kisapáti ellen a következőképp dolgozták fel:

Érdemes a kommenteket is megnézni, ahol egy piros lapos kiállítás és a bíróval való kakaskodás is meg lett örökítve. A szepezdi pálya amúgy nagyon szép helyen, fenn a domboldalon, erdőszélen fekszik, így olyan problémákkal is meg kell küzdeniük, amik a Pancho Arénában elő sem fordulhatnának: vadkanokkal:

Olykor a focisták is krvára unják az egész cirkuszt, hát nem mennek el a meccsre se.

Sűrűn van gond a nyaralókkal is, született már poszt arról, hogy túl magasra rúgják a labdákat, hogy szétszedik a berendezést és hogy idehordják a szemetüket. De nem akarunk elmenni negatív irányba, szóval álljon itt az előző szezon mérlege, és persze HAJRÁ SZEPEZD! (vagy ki nem ugrál, révfülöpi!)

In medias res, következzenek idézetek az Év Ingatlanhirdetéséből, a Zala megyei Várvölgyről:

...mélyzöld zalai erdő szemben a szemérmesen kíváncsiskodó...

...őskori delfinek küldenek csókot a parti hegy szikláinak...

...a természet pedig olyan kerek, hogy az utolsó mammut és kardfogú tigris is azonnal menedékjogot kérne...

...örülni neki, mint egy csóknak a Föld szebbik arcfelén.

A költő-ingatlanos neve Stein Róbert, érdemes a munkásságát követni az Ingatlan.com-on, ide is linkelek pár gyöngyszemet: egy, kettő, három. És mielőtt eltűnne a hirdetés, itt egy printscreen a szövegről:

Blogunk első óriási sikere is megtörtént (legalábbis reméljük, van hozzá közünk): az uniós csatlakozás ünnepén, május 1-én megírtuk, hogy egy krv nagy kátyú dobja fel az életet Örvényes határában, a 71-es főúton. Emlékeztetőül nesztek:

Nem is kátyú, hanem kátyúrendszer volt ez már, amit toldozgattak, de olyan tipikus magyar útkaparósan, sebtiben odabsztt aszfalttal, amit nem egyengettek el, és pár tél el is kotorta a gödörből. Cirka egy hónapja - érted, szezon után, nem az előző tél végén - megmozdult a Magyar Közút nehézkes, de gyorsuló gépezete és kivonultak megcsinálni. Érdekes formája lett a cuccnak, nyeles tömésnek nevezném egy új terminus technicussal, mindenesetre a fenti kátyúrendszer nem indokolta azt a nyelet. Bónusz, hogy a sáv belsejében a szar minőségű betömést úgy hagyták, szóval a tél végén ott is lesz tennivaló.

FRISSÍTÉS (Nov. 5.): El se hiszed, kivonultak ismét az útkaparók és szinte a teljes sávot újraburkolták. A még nagyobb felületű leburkolás azonban nem sikerült annyira faszán, jó nagyokat döccennek a kipúposodó úttesten a gépkocsik. Mindegy, ebbe már kár belekötni, legalább nincs többé kátyú.

Rég jelentkezett a balatoni nótás rovat, de most egyből berobban egy krv nagy találattal: bemutatjuk a Magyar Királyság válaszát Paul Kalkbrennerre, íme Oláh Viktor, aki nem minimálban utazik, hanem mélységesen őszinte rapszerűségben:

Summer ��

Viktor Olah (@viktorola) által megosztott bejegyzés, Aug 15., 2018, időpont: 8:17 (PDT időzóna szerint)

Művésznevén Viktorola (mintha Motorola lenne) írt egy szerzeményt, ami mögött elbújhat Brahms, Liszt és Sosztakovics is. A címe ördöngős: Balaton, Balaton, Balaton. Egy másnapos ébredésről és a visszaemlékezésről szól, ahogy az előző nap veretése beugrik az embernek flashbackekben, bulák rázzák a bikinit, folyik a dinnyelé, csöpög az olajos lángos, havaj van egyszerűen. A zene minőségéről nem ítélkezünk, nem vagyunk mi quart meg stenk, majd ők megteszik (najó, azért mégsem egy Sibelius vagy Nightwish!)

Épp a minap merült fel egy ánuszrózsás seggnyalás kíséretében, hogy mi kereszténydemokrata lenne ismét bevezetni a vasárnapi zárvatartást. A kormány gyorsan ellökte a kinyújtott nyelvet a seggétől és nemet mondott. Fűzfőn azonban más szelek járnak, a helyi CBA a komplett nyitvatartást, en bloc visszautasítja. Ha valakinek nem nyílna meg a lenti Insta-találat, a szöveg a kocka-abc ablakán ez:

VASÁRNAP SE NYITVA

#se

Judit Szuromi (@judit.szuromi) által megosztott bejegyzés, Aug 31., 2018, időpont: 4:21 (PDT időzóna szerint)

A keszthelyi bszts egyik fő helye a Bloom Sound, ami elég konkáv helyen, egy strandon székel. Na, nem úgy székel, ahogy egyes fiatalok tették valamelyik bulin, miután újra kellett festeni a mosdót. Bele se merünk gondolni, bekatizva mit csinált a fosával valamelyik -18-as fehérjecafat, hogy a Bloomnak ilyen radikális intézkedést kellett hoznia. 18 év alatti pubertás vagy? Akkor coki, el innen, fussatok bolondok, itt az indok gerince, alább a poszt (még júniusi, de most fedeztem fel):

Tudomásul kell vennünk, hogy mint tisztelet már megszűnt létezni és bizonyosan kell egy komolyabb szellemi érettség, hogy az a közeg amit 10 év alatt teremtettünk épségben maradjon és tovább fejlődhessen (és a mosdót sem kell minden buli után átfesteni...).